Keresztyén pár-interjú IV.

Andi és Dani

1.Egyedülálló, párválasztó időszakról

- A megtérés és párválasztás között mennyi idő telt el és hogyan telt ez az időszak?
Andi: 13 évesen tértem meg és 22 évesen mentem hozzá Danihoz. Dani: vártam Andira! :)

- Aktív vagy passzív párkeresők voltatok? Randiztatok, ismerkedtetek vagy csak úgy megtalált a szerelem?
Andi: Nem voltam kifejezetten aktív párkereső, de volt 2 kapcsolatom Dani előtt. Mindkettő - ahogy Danival is – barátságból alakult ki. 
Dani: Nem voltam aktív párkereső, illetve megtérésem után Isten „betöltötte az életemet”, nem éreztem hiányt, vagy hogy mindenképpen kell valaki, persze azért nyitott voltam. Alapvetően közvetlen a természetem, ezért úgymond lehetett volna sok lehetőségem, de biztos voltam benne, hogy Isten rendel mellém majd egy társat.

- Az elképzelésekhez képest milyen volt a párkapcsolat, mi az, amire rájöttetek így a másik oldalról szemlélődve? Voltak-e esetleg tévhitek, ami abszolút nem is úgy van, ahogy elképzeltétek elméletben? 
Dani: Nem voltak konkrét elképzeléseink, a párkapcsolatról, de az egymásra találás előtt, a párkereső időszakban sok minden letisztázódott bennem. A szőke kék szemű típus volt az ideálom és azt gondoltam, hogy ilyen feleséget is szeretnék. Ezt sikerült letenni, és mire Andit megismertem már tudtam, hogy van valaki, akit Isten akar nekem adni, és Ő lesz e legjobb számomra. A kapcsolatban (jegyesség alatt) nem ért meglepetés, mert előtte is sülve-főve együtt voltunk. Tévhit talán az, amikor házasság előtt azt hiszi az ember, hogy már teljesen ismeri a párját. Teljesen más együtt élni, mindent közösen csinálni. Ilyenkor jön ki igazán, hogy már nem én és te, hanem mi vagyunk.  
Andi: Fiúk között nőttem fel és sok fiú barátom is volt, ezért mindig jól kijöttem a másik nemmel, nem voltak konkrét elvárásaim egy kapcsolatról. A párkapcsolat alatt nem ért bennünket meglepetés, mert már nagyon jól megismertük egymást, mire eldöntöttük, hogy egy pár leszünk. Miután befejeztem a Bibliaiskolát, egy Missziós Szolgáló Csoportba jelentkeztem 1 évre, ahol akkor még csak Danit ismertem, ezért sok időt töltöttünk együtt. Ez alatt az év alatt szoros barátság alakult ki közöttünk, de többről nem is lehetett szó, mivel a missziós vezetőnk figyelmeztetett minket, hogy ez nem egy párválasztó team, ne vonja el a figyelmet a szolgálatról. 

- Ért-e benneteket nyomás a társadalom részéről, esetleg negatív hatás, szemlélet, beidegződés, ami hátráltatta a párválasztást, amivel szembe kellett néznetek/mennetek önmagatokban? ugyanez esetleg a gyülekezettől? 
Andi: Világi „beidegződéseim” nem voltak, mivel 13 évesen tértem meg és előtte is inkább „anyuci jókislánya” típus voltam.  Amikor megismertem Danit a Golgota gyülekezetbe jártam, de nem voltam még olyan szinten szerves része annak, hogy beleszóltak volna (kaptunk-e igét…stb.) a kapcsolatunkba. Barátokból rögtön jegyesek lettünk, ugyanis Dani egy nap megkérdezte, hogy hozzámennék-e feleségül, én pedig rögtön igent mondtam. Persze a környezetünkben már többen sejtették, hogy ez több lesz, mint barátság és én is éreztem, hogy Dani máshogy viselkedik velem, mint a többi lánnyal.  
Dani: Az otthoni gyülekezetünkben nem nagyon voltak fiatalok, nem szóltak bele a döntésbe, a gyülekezet részéről nem volt ellenállás, sőt, a gyülekezet pásztora, ahova Andi már akkor járt, rögtön úgy tekintett rám, mint aki a jövőben Andi oldalán náluk fog szolgálni, mély, őszinte beszélgetések alakultak ki.
Néhányan a családban eleinte megkérdőjelezték, hogy biztosan átgondoltam-e a döntést, biztosan Andit akarom-e elvenni, de megtérésemtől kezdve tudtam, hogy az Úr útját akarom járni, Andival pedig annyira összepasszoltunk, mint két puzzle, így nem az volt a kérdés számunkra, hogy összeházasodjunk-e, hanem hogy mikor. Nem volt olyan szakasza a kapcsolatunknak, hogy „próbáljuk ki összeillünk-e”, rögtön eljegyeztük egymást. Persze előtte volt alkalmunk jól megismerni egymást az egy éves közösen töltött szolgálat alatt. 

2. Egymásra találás, ismerkedés fokozatai

Milyen, mennyi szerepe volt a külső szimpátiának, ill. az első benyomásnak?
Andi: Amikor először találkoztunk, nekem barátom volt, nem tettünk mély benyomást egymásra, semleges volt. Második találkozásunkkor viszont annyira, hogy 2 hét után beleírtam a naplómba, hogy ő lesz a férjem. Ekkor érkeztem a Missziós Csoportba és senkit nem ismertem Danin kívül. Együtt gondolkodtunk, valahogy mindig tudtuk mire gondol a másik, nagy volt az összhang. Mint amikor két puzzle tökéletesen összepasszol. Van amikor hasonlóak, össze lehetne a két darabot nyomni kicsit erőltetve, de van amikor pont összeillik a kettő, és mi ezt éreztük. Előtte nem is értettem, amikor pásztorfeleségek azt mondták, hogy tudni fogod, ha eljön az igazi. 
Dani: Első találkozásunkkor szimpatikus volt, de nem tett rám mély benyomást, hiszen volt barátja is. Nem is igazán beszéltünk, de nem volt olyan sem, hogy „megakadt volna rajta a szemem”. 

Közös időtöltés - hogyan töltöttetek időt, milyen randi tippjeitek vannak?
Andi: Közös szolgálatunk volt. Együtt takarítottunk, mosogattunk a missziós csapatban. Szabadidőnket is együtt töltöttük, mozi, séta a városban, stb. Nagyon jól meg lehet ismerni a másikat szolgálat közben, mert jól kijön az ember igazi énje: hogy viselkedik emberekkel különböző szituációkban, gyerekekkel…stb. De csak azért ne vállalj el egy szolgálatot, hogy potenciális társakra vadássz :) Szóval valami tipp? Hát ha van valami közös hobbi, sport, közös érdeklődés, közös baráti körrel kikapcsolódás, ilyenek.  
Dani: Randi nyilvános helyen. Nem azt mondom, hogy nem lehetnek kettesben, de ha a fiú elviszi valahova a lányt, legyen az egy kávézó, cukrászda, gyülekezeti alkalom, ne vonuljanak el. Nincs olyan, hogy „én már tudok parancsolni magamnak”. Ne nézzenek kettesben filmet sötét szobában, ne töltsenek sok időt kettesben, hogy kerüljék a kísértéseket!

Mikor volt az a pont, amikor tudtátok, hogy ebből házasság lesz?
Andi: Az alatt az időszak alatt, amikor még csak barátok voltunk kétszer is megkérdezte, hogy szerelmes vagyok-e belé, de ő azt mondta, hogy ő nem szerelmes belém. Ennek ellenére mégis azt éreztem, hogy máshogy viselkedik velem, mint a többi lánnyal. De a missziós csapat vezetője, ahol együtt szolgáltunk nem szerette volna, ha a csapat tagok között együttjárás alakulna ki. Így miután a csapatnak ígért egy évem lejárt, akkor beszéltük meg, hogy ez több mint barátság, majd meg is egyeztünk, hogy összeházasodunk.
Dani: Férfiként talán hosszabb idő, amíg letisztul, amíg elkötelezi magát az ember, ehhez még hozzá jöttek az érzelmi sérülések, ugyanis Andi előtt mindkét előző kapcsolatomban megéltem azt, amikor azt mondja a másik fél „szeretlek”, mégis elhagy. Talán ezért volt az, hogy kétszer is megkérdeztem korábban Andit hogyan érez, mintha tesztelni akartam volna a szeretetét. Onnantól kezdve viszont, hogy biztos voltam mindkettőnk részéről, rögtön megkértem a kezét. Ez egy év közös szolgálat és szoros barátság után történt. Volt-e olyan, amikor újra kellett gondolni, megerősítést kérni, amikor elbizonytalanodtatok?
Andi: Nem volt ilyen. Bár most, hogy kérdezed, eszembe jutott valami. Mikor még nem voltunk együtt, egy bizonyos dologban nem értettünk egyet teológiailag. Imádkoztam, hogy Istenem, ha nem változtatod meg, én így nem tudnám társamként elfogadni. Majd anélkül, hogy bármit is szóltam volna, Isten hamarosan átformálta. 
Dani: Eleinte értek kísértések, hogy vajon tényleg ő-e az, hiszen most szeret, de később is szeretni fog-e. De tudtam, hogy ez honnan származik, az ellenség próbálkozott!
Hogy fogadta a közvetlen környezetetek (gyülekezet, család, barátok), hogy összejöttetek?
Az igazi barátaink örültek, de már úgyis tudták. Örültek, hogy végre meghoztuk a döntést.

- Mit tanácsolnátok az együtt járóknak, jegyben járóknak, házasságra készülő pároknak, mi az, amit mindenképpen meg kell csinálniuk és mi az, amit semmiképpen nem javasoltok?
Andi: Jegyes oktatás azzal, akinek a szolgálatára, házasságára felnéznek (pásztor, ifipásztor)!
Baráti társaságban ne lógjanak egymáson a párok, mert a barátoknak nagyon idegesítő lehet!
Lányoknak: Szerintem fontos, hogy fel tudj nézni a férjedre, büszke légy arra, amit csinál, legyen az a munkája, szolgálata. Ha a nő nem tudja tisztelni a férjét azért, amit dolgozik, ahogy viselkedik, nem tiszteli vezetőként, akkor hajlamos lesz arra, hogy ő hordja a nadrágot! Nem kell csodálni, és szolgaként élni mellette, de fontos, hogy tudj büszke lenni arra, amit a férfi csinál, mond…stb.

Nem kell a tökéletesre várni, s ne ahhoz a szellemi vezetőhöz hasonlítsd a párod, akire a gyülekezetben felnézel, mert akkor igazi kincs mellett mehetsz el. Persze fontos, hogy szellemileg és más módon is érett legyen, hogy rábízhasd magad, de lásd meg benne a potenciált is. 
Dani: A kapcsolat szellemi oldalát erősítsék a párok! Sokszor az érzelmi, testi vonzalommal indul a kapcsolat, erre igazából mindenki képes, ez mindig működik, működni fog. A szellemi közösség kialakításához munka kell, de megéri, biztos alapot ad! Fontos tudatosítani, hogy még a jegyesség sem garantál semmit. Ha a szellemi oldalt erősítik folyamatosan házasságig, később nincs mit megbánni, nem sérül az érzelmi és a testi oldal.
Szolgálat: Jó, de nem fontos, hogy közös szolgálatuk legyen, mindketten szolgáljanak ahova elhívásuk szól! Az a fontos, hogy a másik fél partner tud-e ebben lenni, tud-e támogatni a szolgálatomban.
Eljegyzés: A fiú akkor jegyezze el a lányt, ha tényleg biztos benne, ne játszadozzon vele!
Házasság után pedig nem aranyszabály,inkább emberi tanács:szerintem jó, ha megtanulnak együtt élni a párok, élvezik egy kicsit az életet kettesben mielőtt gyereket vállalnának.
Fiúknak: Ne csak azt nézzék a lányban, hogy kedves, aranyos, szereti-e az Urat (ez is nagyon fontos!), hanem azt is, hogy dolgos, szorgos-e, nem kerüli-e a munkát.
Imádkozzanak, figyeljenek Istenre, de aztán merjenek kilépni hitben és felvállalni, hogy ők a férfiak, vállalni, hogy vezetők! Imádkozz és lépj mint Nehémiás is tette! Ha Isten a szívetekre helyezte, akkor lépjetek, Isten csak akkor tudja irányítani az embert, ha lép is, ha elindul. 

3. Házasságban együtt (szerepek, mindennapok) 

Véget ért-e már a nászutas-periódus, volt-e ilyen?
Dani: Persze az elején más volt, mert új volt, meg volt a varázsa, amikor először megérint a másik, de ez most is megvan, csak már nem új. Viszont: mélyült a szerelem, szeretet, ami kettőnk között volt. Egyre kevesebb az összezörrenés, és ezeket is sokkal gyorsabban le tudjuk rendezni, meg tudjuk oldani. Jobban ismerjük egymást, jobban tudunk bánni egymással.
Andi: Az a rózsaszín szerelem, mint kémiai reakció, elmúlik egy idő után. De olyan szinten megerősödik a szeretet, olyan mélyen a részeddé válik a másik, hogy ha bármi probléma van, azt minden áron megoldjuk. Ez sokkal mélyebb, mint a szerelem, és nem feltétlenül mások előtt zajlik – nem úgy, mint egy friss pár esetében, hogy csak egymás kezét fogva, egymás mellett ülve tudnak létezni.
 
Olyan kevés a példaértékű keresztyén házasság. Nehéz-e keresztyén házasságban élni?
Dani: Nem nehezebb, sőt könnyebb keresztény házasságban élni. A világi házasságokban az első súrlódásnál feladják, nem akarják megoldani a problémát. Keresztyén házasságban összecsiszolódnak az emberek, mint két gyémánt. Egy világi kapcsolatban ilyen konfliktusok vannak, mint a megcsalás, mi viszont, ahogy folyamatosan ismerjük meg egymást, folyamatosan erősödik meg a bizalom. Andi mindig úgy állt mellettem a szolgálatban, hogy sosem kérdőjelezte meg mikor, kivel beszélek. 
Andi: Szerintem azért olyan kevés a példaértékű keresztény házasság, mert a világ hatással van ránk, keresztyénekre, és hajlamosak vagyunk asszimilálódni. A keresztyén jegyesek pedig nincsenek kellően felkészítve a házasságra. Az egész egy döntésen alapszik: Bármilyen probléma van, azt meg fogjuk oldani, a válás nem lehet opció, és azzal, hogy neked igent, minden más férfinak/nőnek nemet mondok. Mik azok, amikben úgy érzitek jók vagytok és mik a gyenge pontok?
Jók vagyunk az egymásra való figyelésben, de mivel sokszor bibliaórákra készülök, nem mindig tudunk naponta közös, személyes csendességet tartani, ezt pedig fontosnak tartjuk, több időt kellene rá szánnunk. 
 
Férfi-női szerepkörök: mit jelent ez számotokra a mindennapokban?
Dani: A döntés súlya legyen a férfié. A férfi a vezető, ő dönt a komolyabb kérdésekben, például pénzügyekben.
A nő elmondja a véleményét, javaslatát ilyenkor is, erre persze a férfi mondhatja, hogy „De jó, hogy ezt mondtad!”, és dönthet aszerint, de ő hozza meg a döntést.
Andi: Fontos, hogy a nő tisztelje a férjét. Ne hordja le a barátnői előtt, még akkor sem, ha tényleg nem tudja megszerelni azt a csapot. Nálunk nincs olyan, hogy ezt csak a nő, azt meg csak a férfi csinálhatja. Sokat segít Annával, pici korában is pelenkázta, fürdette, stb; sokat segít a háztartásban is. Együtt munkálkodunk, ez van.

Mi az, amit tanácsolnátok hívő egyedülálló ismerőseiteknek akár egyedülállóságukban, akár párválasztásukban, akár későbbi kapcsolataikhoz, házasságukhoz?

Egyedülálló lányok várjanak Istenre, nagyon sok hívő lány (tudom nehéz) de harminchoz közel inkább lép Isten nélkül, mondva, hogy nem baj ha nem hívő, DE végre van valakim. Ezzel sokszor tönkre téve egy életre magukat.

Hívő srácok lépjenek elő a színfalak mögül, és ne flörtölgessenek felelőtlenül, hanem hozzanak határozott döntéseket és ne révedjenek 15 éves ima hadjáratba, hogy ki legyen a párom!

Kapcsolatban mindenképp törekedjenek a szellemi oldal erősítésére, ezt azért hangsúlyozom annyira, mert ez mindig háttérbe szorul!

Ne a világ befolyásoljon, hanem az ÚR lelke!

Lányok, nem kell hangosan hangoztatni: ebben a gyüliben nincs is igazi férfi, meg nem szellemiek stb... mert a srácokban csak az erősödik az az érzés, hogy "neki biztos nem lennék megfelelő"!

Amíg várunk arra, akit Isten nekünk szánt, az ''igazira'', azon munkálkodjunk, hogy mi váljunk azzá az ''Igazivá'', akit az ellenkező nem keres.