13. Fejezet: Búcsú a hamis reménytől

Könyvklub folyt. köv.

„Gondolni sem akarok arra, hogy szakítsak vele. Ő is szeret engem, és sok szempontból nem is kívánhatnék nála jobbat magamnak!"

- Akkor ne panaszkodjon az uralkodó és ítélkező természete miatt, vegye feleségül és legyen vele boldog! Sok szerencsét!
- Ezt nem tehetem meg, az őrületbe kergetne.
- Akkor mit szeretne?
- Nem tudom. Valahogy segítenem kell neki, hogy elfogadóbb legyen, és ne dirigáljon annyit, vagy pedig nekem kellene türelmesebbnek és elfogadóbbnak lennem vele szemben, amíg meg nem változik.”



A 12. fejezet  arról szólt, hogy legyünk hűek önmagunkhoz és lelki értékeinkhez. A fenti szövegrészlet ennek éppen az ellenkezőjét mutatja be. Tisztán kell látnunk saját és partnerünk határait. Előfordulhat, hogy fájdalmas az ébredés: vágyaink és a tények egyáltalán nincsenek összhangban. A könyv szerzői szerint a jó reménység gyökere a valóságban van. A vágyak és a tények nem feltétlenül összeegyeztethetetlenek, de a sérülések elkerülése végett érdemes megvizsgálni, hogy van-e remény a változásra.

A Biblia nagyon sok helyen említi a reményt:
„Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet…“ 1Kor 13,13
„a reménység pedig nem szégyenít meg…” Rm 5,5
Ám van a reménynek egy másik fajtája, mely beteggé teheti az embert:
„A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet.” Péld 13,12
Ha a várakozás, reménykedés nem hozza meg gyümölcsét, akkor az önáltatás helyét könnyen átveheti az elkeseredés.

Remény vagy vágyálom?

„Ne feledkezzünk meg két fontos igazságról:
1. Ha karba tett kézzel ülünk, és reménykedünk a változásban, a lehető legnagyobb balgaságot követjük el.
2. "Változást előidéző tényező" híján a múlt előrevetíti a jövőt."

Mi a teendő, ha a szeretett személy változásra/ változtatásra szorul?
Ideális esetben a partnert lehet szembesíteni a problémával, melyet meghallgatva elkezdődhet a fejlődés és a változás. Előfordulhat az is, hogy a partner átérzi az okozott fájdalmat, bocsánatot is kér és ígéretet tesz a változásra, de az mégsem következik be. Ilyenkor már nem elég a próbálkozás, hanem aktívan kell keresni a gyógyulás útját. A közös épülésnek útja, ha mindkét fél belátja saját hibáját.
A hajtóerőt maga az egyén adja, önmagát hajtja, hogy jobb lehessen, változzon, éppen ezért nincs szüksége noszogatásra.
Isten hajtóereje a változásban:
- Isten nem szenved szeretethiányban, Ő a Szentháromság szeretetében él, nem szorul az emberekére. Mi se érezzük magunkat egyedül, legyenek barátaink, társaink, támogató és szerető környezetünk.
- Isten igazságosan cselekszik, nem felelős problémánkért. Vállaljuk a felelősséget, ha nehéz helyzetet idéztünk elő, ne a partnerre mutogassunk!
- Isten felhasználja az emberi segítséget, mi is használjuk! Segítség lehet egy lelkigondozó, lelkész, barát.
- Isten reálisan látja helyzetünket, és megbocsát. Tudja, mire vagyunk képesek, nem vár se többet, se kevesebbet. Mi sem lehetünk maximalisták, ha küzdeni akarunk a problémáinkkal.
- Isten esélyt ad a változásra, kivárja a megfelelő időt türelemmel és mellénk áll.
- Isten hosszútűrő és kivárja, hogy rászánjuk magunkat az első lépésre. Szeretetből van mellettünk, velünk együtt szenved és vár. Ám a hosszútűrés nem egyenlő az örökké tartó türelemmel, annak is van határa. Isten is visszavonul, ha a várakozás hatására sem történik változás.
- Isten hagyja, hogy a magunk feje után menjünk, elfogadja döntéseinket.
  
Ha a partner szeret, de nem szerelmes :-(
Talán a legrosszabb, amit az ember hallhat kedvesétől: … kedves vagy, veled nincs semmi baj, de én nem vagyok szerelmes... Mit lehet ilyenkor tenni, van-e remény?
Egy kapcsolat alakulhat barátságból is, ez igen nehéz helyzet, hisz az egyik fél már szeretne továbblépni, miközben a másik nem vesz észre ebből semmit. Nem érdemes ajtóstól rontani a házba, de világosan értésére lehet adni a másiknak, hogy barátságnál többet szeretnénk. Figyeljük meg, hogy miként reagál a másik, íme egy példa:

"Épp most ért véget egy hosszú kapcsolatom, némi időbe telik, míg ismét tudok bízni valakiben.” -ez elfogadható

"Szerintem remekül megvagyunk együtt, úgyhogy jó lenne továbbra is találkozgatni.”-  ez már kevésbé biztató

Nehéz a szív ügyeiben tisztán látni, jól dönteni, de ha lehetséges kíméljük a hamis illúzióktól. „Legyünk résen, amint elhangzik a „Szeretlek, de nem vagyok szerelmes beléd...” kezdetű mondat. Ez a kijelentés ugyanis általában függő személyiségre utal, aki csak azért keresi a kapcsolatot, hogy rátámaszkodhasson, és vonakodik a felelősségvállalástól.”

Védelmet jelenthet az őszinteség, a felelősségvállalás, a kedvesség, a jól meghúzott és betartott határvonalak, megbocsátás és hasonló értékekhez való hűség.