2013. április 16., kedd

Az egyedülállóság ajándéka


Ben Shute: Living Singly for God írása alapján

Az egyedülállók mindig is jelen voltak a keresztyén közösségekben, és meg is volt a helyük benne. Az utóbbi időben azonban nagymértékben nőtt az arányuk, nem csak a világban, hanem bizony a gyülekezetekben is. Fontos, hogy megértsük, ne csak mi egyedülállók, hanem a körülöttünk élők is, mit jelent az, hogy az egyedülállóság Isten ajándéka.
Mindenki unos-untalan tudja ismételni, hogy a házasság és az egyedülállóság is Isten ajándéka. De tisztában vagyunk vele, hogy ez mit jelent? Sajnos elég sok fals elképzelés él a dologról akár bennünk is.


 

Az első ilyen, hogy ez az isteni ajándék lényegében önuralom. Az egész annyiból áll, hogy aki egyedülálló, az ellen tud állni a paráznaság bűnének házasság nélkül is. Lássuk be, ezzel a definícióval több probléma is van. Egyrészt azt sugallja, hogy csak az házasodjon meg, aki már nagyon nem bír magával szexuális téren. Másrészt az is következik belőle, hogy a házassággal legálissá lehet tenni a paráználkodást. Pedig nem, bizony az ember házasságban is lehet parázna! Harmadrészt erősen alábecsüli Isten csodálatos tervét. Isten a bűneset előtt a házasságra is azt mondta, hogy „jó”.

Egy másik hibás elképzelés, hogy ez az isteni ajándék hajlandóság kérdése. Vagyis ha valaki idegenkedést, vagy legalábbis közönyt érez, ha a házasságra, családra gondol, akkor ő kapta az egyedülállóság ajándékát Istentől. Lássuk be, ez a definíció is rossz. Ebből az következik, hogy ha bennem vágy van a házasságra, akkor én nem az egyedülállóság, hanem a házasság ajándékát kaptam, vagyis meg kell házasodnom. Ez borzasztó nagy teher lehet és belehajszolhatja embereket kényszer-házasságokba (ha nincs más, jó lesz ez is alapon).
Azt tényleg el kell azonban ismerni, hogy ha valaki idegenkedik a házasság gondolatától, az elég egyértelműen az egyedülállóság ajándékát kapta. 
 
 

De mi van azokkal, akik szeretnének párt, mégis akár az egész életüket úgy élik le, hogy nincs nekik. Ők talán „ajándéktalanok”? Se a házasság, se az egyedülállóság ajándékát nem kapták Istentől? Vagy definiáljuk újra az egyedülállóság ajándékát, és mondjuk azt, hogy bár vágynak a házasságra, mégis az egyedülállóságot kapták ajándékként?
Bizony, felfoghatjuk úgy is, hogy a „kényszer” egyedülállóság is ajándék. Ajándék, mert így többet tehetek Isten ügyéért. Ajándék, mert a figyelmemet jobban ráirányítja Istenre, mélyebben megtapasztalom, hogy Isten kegyelméből élek. Az űrt, amit a pár nem-léte hoz létre bennem, megpróbálhatom kitömni mulandó földi dolgokkal, de végül rájöhetek, hogy az igazi boldogságot és megelégülést Istentől kapom. Ajándék, mert hitelesebb lehetek a bizonyságtételemben, ha úgy tudok kiállni mások elé, hogy én is nyomorult vagyok, nekem is vannak vágyaim, amiket Isten nem elégít ki, mégis Ő az Uram. És ha mégis úgy érezem, hogy valami hiányzik az életemből, gondoljak Dávidra, aki nem akart ingyen kapott (~könnyen odaadható) áldozatot bemutatni Istennek (1Sám 24:24). Én olyan dolgot tudok felmutatni Isten előtt áldozatként, ami nagyon is drága. És ha azt is megértettem, hogy csak olyan dolgot tudok Előtte felmutatni, amit Tőle kaptam, akkor örömmel adom Neki vissza.



Eddig tart a cikk rövid kivonata az én olvasatomban. Rádöbbentett arra, hogy én magamat „ajándéktalannak” tartom, és az egyedülállóságot egyáltalán nem tartom ajándéknak. Az életemben sajnos nagyon sokszor nem Isten országa az első, hanem a saját vágyaim. Azzal nyugtatom magam, hogy majd ha házas leszek, akkor jobban fogok tudni szolgálni Istennek. Pedig a gyakorlat is azt mutatja, hogy ez nincs így. Bizony, ha most halogatom, hogy tegyek valamit Isten ügyéért, akkor házasként is halogatni fogom. Az embernek nem a házasságtól függ az identitása, hanem egyedül az határozza meg, hogy ő Isten gyermeke! „Uram add, hogy ezt minél mélyebben, minél többször hittel meg tudjuk ragadni!”

Szeretettel:
Kukkoló

31 megjegyzés:

  1. Köszi, hogy leírtad, és leközöltétek ezt az írást.
    Nagyon elgondolkodtató... Nálam még talán még annyi pluszban hozzájön, hogy még szeretem magam sajnáltatni is és ez is egy jó ok, hogy panaszkodjak, elégedetlenkedjek. Vannak napok mikor teljesen jól elvagyok, valamikor pedig teljesen elkeseredek. De ezt már Ahham-al való beszélgetésben érintettük. És most világosabban látom, hogy amikor jól elvagyok az se az egyedülléttel való teljes megelégedés, hanem inkább Istenbe vetett bizalom erősödése, hogy nem fog szingliségben hagyni, pedig Ő ilyet nem ígért...

    A próféták helyzete jutottak még eszembe a nem olcsó áldozat kapcsán. A Bibliát olvasva könnyen elsiklok afelett, hogy mennyire nehéz lehetett nekik, de ténylegesen. Látjuk a végét a történeteknek, hogy Isten üzenetét sikerült közölni, csodákat is tettek, de közben nagyon-nagyon sok szenvedésen mentek keresztül, de mégis hálát, öröméneket zengenek és csak ritkán panaszkodnak. Nekik se a földi dolgokból eredt az identitásuk, még csak nem is az elvégzett feladatból, hanem ténylegesen Istentől.

    Nem régen olvastam a tenger lecsendesítésének történetét a Lukács evangéliumából. Ott is az van hogy hiába van Jézus a fedélzeten, a tanítványok mégis nagyon megijednek. A dolog szépsége, hogy tényleg jogos az ijedtségük, azt olvassuk, hogy a hajó megmerült, veszedelemben voltak! Nem vaklármáztak, tényleg életveszélyben voltak. Jézus mégis megkérdi, hogy hol van a ti hitetek? Nem hitték, hogy a nehézségek között, a húsbavágóan valóságos nehézségek között is megtartja őket, pedig akkor már halottat feltámasztani is látták Jézust. Tényleg hittel kell kapaszkodnunk őbele, szingliként is és házasként is. Mert nem a földi családi állapotunk a döntő, hanem a mennyei :)

    Az eredeti cikkre visszatérve az önuralom résznél nem értem a harmadik pontot, ahol Isten tervének alábecsüléséről van szó. Nem értem, hogy kapcsolódik oda...

    Zoli




    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Isten tervének alábecsülése: szerintem ott arra gondolt, hogy ha a házasság csak annyi, hogy nem tudsz ellenállni a paráznaságnak, akkor az igazából nem a "jó" kategória. Az inkább csak intézményesült, legitim paráznaság. Ellenben Isten "jó"nak teremtette a házasságot, ami nagyon nem egyenlő az előbbi definícióval, és igazából csekély hányadát teszi ki a szexualitás.

      Törlés
    2. Így már értem. Bár a legitim paráznaság elég érdekes szókapcsolat (én házasságon belüli paráznaságként megcsalásra, pornó függőségre gondoltam, de nem tudom lehet-e tisztátalan szexuális kapcsolata az embernek a saját feleségével...) De igaz, hogy a házasságnak csak kis része a szex. Nem a szex miatt házasodik az ember, hanem mert a másikat szereti... de erről már sok szó volt.

      Törlés
    3. Ha a szex a bálványod, akkor máris parázna vagy, tök mindegy, hogy házas vagy-e vagy sem. Ezt az eredei iromány írja így, de sztem teljesen igaz.

      Törlés
    4. A legitim paráznaságot úgy is ki lehetne fejezni, hogy kölcsönös önkielégítés. A szexuális feszültség levezetésére nem a házasság való! Ahogy Kukkoló írja, ilyenkor bálvány, ha az ember biztonsági szelepként él a szexualitással házasságban, vagy egyedül az önkielégítéssel.

      A szexuális 'problémákra' nem a házasság a megoldás Istentől, hanem Jézus Krisztus!!! :)
      "De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni (ítélet alá kerülni)." 1 Kor 7, 9. Ez így elég kétértelmű! És bevallom nem értem!!!

      Egyre jobban úgy látom, hogy azért nem tudnak sokan meglenni egyedül, mert nem ismerték meg Krisztus hatalmát! Azok, akik vállalták a nőtlenséget és a hajadonságot az Úrért, nem voltak különb emberek mint mi, egyszerűen szabadok!!! És ezt minden Krisztusban hívőnek meg kéne élnie. Mert Jézus szabadságra hívott el minket. Aki ezt nem tudja örömmel megélni, az még rab! Függetlenül attól, hogy akik szabadok a későbbiekben esetleg mégis házasságot kötnek.

      Azt szokták mondani, hogy ha van vágy benned a házasság után, akkor bizonyosan Isten ezt szánta neked. Ez hülyeség és nem is Biblikus. Nem? Legalábbis azért vannak bizonyos vágyai az embernek, mert Isten szeretetből nem zsigerelt ki minket.

      Törlés
    5. Értelek titeket. Csak ezt még így nem gondoltam végig. Az a kép van bennem (több istentisztelet kapcsán is), hogy amikor paráznaságról van szó a házasság védelméről beszélnek és nem a szex bálványozásáról. De én is egyet értek veletek. Jobban végig gondolva egy házasságot tönkre tehet az is, hogy valaki csak szexuális kielégülést hajszol és nem biztos, hogy megkapja (vagy nem úgy kapja meg).
      És nekem is az 1Kor 7,9 jutott az eszembe és a fentiek kapcsán tényleg nem világos, hogy miről beszél Pál...? Bár lehet itt csak arról van szó hogy ha két ember szereti egymást (és nem csak egy szexuális tárgyat lát a másikban) akkor házasodjon össze, még nehéz körülmények között is (ami az eredeti kontextus a keresztyén üldözések).

      Az embernek sok hülyeségre van vágya, ez biztos! A Biblia alapján kell megszűrni, hogy az a vágy mennyire Isten kedve és terve szerint való. A házasság Isten terve, egy másik ember szexuális kihasználása már nem az.



      Törlés
    6. Zoli,

      Pál biztosan úgy gondolta, hogy ha minden klappol, ha szeretik egymást, akkor inkább házasodjanak össze. Azért azt is meg lehet érteni, hogy amikor az ember szerelmes, akkor a vágyak is előtérbe kerülnek! De tuti biztos nem arra buzdít, hogy hát ha már ennyire nem bírtok magatokkal, akkor ám legyen. Ebből nem származna boldogság.

      Törlés
    7. Kukkoló,

      ebben a kupacban legfelül ezt írtad: "...és igazából csekély hányadát teszi ki a szexualitás."
      Ezt te gondolod így? Saját meglátás? Mert nő vagy?
      Ezen gondolkodom. Mi férfiak egy kicsit máshogy vagyunk összerakva! :)

      Fiú ikertesómmal beszélgettem, félreértett és azt hallotta ki a telefonban, hogy engem nem érdekel a szex... a válasz ennyi volt: Te naiv vagy!
      Házas ember lévén gondolom van némi tapasztalata :P

      Törlés
    8. Ahham, én igazából is naiv vagyok :D.
      Nem saját meglátás, hanem tudod, ezt mondják az okosok... Mivel tapasztalatom nincs benne, ezért nem tudhatom. Ezért is nehéz nyilatkozni a témában. Vagy mondjam azt, h úgy képzelem...?
      Nőként is fontos a szex, félre ne érts! Csak mondjuk nőként az ember vágyik a biztonságra, vágyik arra, h vki megvédje,... Nem tom, minél többet gondolkodom a témában, annál inkább azt látom, h nincs jogom nyilatkozni ez ügyben. Mert csak találgatok...

      Törlés
    9. Kukkoló,

      semmi esetre ne úgy vedd a kérdésem, hogy személyeskedni akartam! Csak a nők tényleg annyira másként látják a világot. Ami persze így jó és szép, és hát ezért kérdeztem rá.

      Biztonságot adjanak és megvédjék őket... Nem túl táposak a mai keresztyén férfiak? De gondolom ezek szellemi értelemben is mély vágyakozások.

      Törlés
    10. Zoli,

      nagyon elgondolkodtatott a rejtett üzenet, ami a soraidban megbújt...

      "És most világosabban látom, hogy amikor jól elvagyok az se az egyedülléttel való teljes megelégedés, hanem inkább Istenbe vetett bizalom erősödése, hogy nem fog szingliségben hagyni, pedig Ő ilyet nem ígért..."

      Konkrétan az fogott meg benne, hogy sokszor tényleg úgy pátyolgatjuk ezt a társ utáni vágyat a szívünkben, hogy közben állandóan azzal traktáljuk Istent: ugye megadod, ugye meg...

      A kisgyerekek szoktak így viselkedni, mert ők nagyon tudják, hogy mire van szükségük és hát nagyon szeretnének boldogok lenni. Napok óta ez az egyedülállóság kérdése zakatol bennem, meg ez a szívben megbújó reménykedés. Ha valóban érettek vagyunk, akkor annak a súlya kell hogy nyomja a vállunkat, hogy tényleg Isten ajándéka lennék egy másik embernek? Korona lennék a fején? Nem az itt a kérdés, hogy ad-e az Úr társat, hanem hogy tiltakozik-e az ellen, hogy ránk bízzon valakit?!

      A kisgyerek hamar megunja a kiszemelt, beteljesítést ígérő játékocskát...

      El kéne kezdenem úgy imádkozni, hogy Isten formáljon és hadd tudjon velem megörvendeztetni valakit... :S

      Törlés
    11. Igen néha nagyon gyerekes tudok lenni, de nem hitben, hanem dacban... ami az egészben a vicces, hogy Isten sokkal jobban akarja, hogy boldogok legyünk mint mi, mi képesek vagyunk hetekig magunkat emészteni, aggódni felesleges dolgok miatt. Ő ismeri a szívünket és ismer minket is és mégis kételkedünk benne.
      Biztos hogy hitben is fel kell nőnünk, ahogy egy párkapcsolathoz is fel kell nőni. És ebben nagyon találóak a kérdéseid!

      Ma volt időm a vetőgép mellett gondolkodni (mire nem jó a fizikai munka...) és nagyon érdekesnek találtam ahogy az önuralom újra és újra előjön a párkapcsolat kérdésében. Én most ebben tanultam sokat, bár a gyakorlat sokkal nehezebb mint képzeltem. És ez előjött ifi táborban is a mértékletességnél, a Lélek gyümölcsénél, és ahogy ott is beszélgettünk erről tényleg az van, hogy ezt nem csak ölbe tett kézzel kell várni, hanem Istentől őszintén kérni (ahogy te is kérni akarod, hogy boldoggá tehesd azt a lányt, akit rád bíz :) ) és mindent megtenni ezért és mikor meg kell lépni valamit akkor azt meg tudjuk tenni, de akkor tényleg ott kell lenni fizikailag és nem évődni.

      Kukkoló hozzászólásához annyit, hogy lehet hogy nem jogos minden nő nevében nyilatkozni, de a magadéban tudsz és nem baj, ha már most gondolkodsz ezeken és van véleményed legyen az akár szex vagy egyáltalán, hogy mi a fontos számodra egy fiúban. Mert ezeket a dolgokat Isten elé tudod vinni és láthatod hogy Ő mit gondol ezekről. És tudsz egyre határozottabb lenni ezekben a kérdésekben, nem kell találgatnod :)

      Imádkozom értetek, és az itt meg nem szólalókért is, hogy Isten tudjon minket ajándékká formálni, hogy így dicsőíthessük a nevét!

      Törlés
    12. Ahham, ezzel mire gondoltál?: "Nem túl táposak a mai keresztyén férfiak?" Nem tudok mit kezdeni a "tápos" kifejezéssel :))).
      És ne aggódj, egyáltalán nem vettem személyeskedésnek. Csak ahogy belegondoltam, h miért írtam azt amit, akkor jöttem rá, h mivel nem vagyok házas, ezért igazából nem mondhatok véleményt. Lehetnek elképzeléseim a házasságról, támasztott igényeim a fiúval szemben, de amíg csak találgatás, addig nincs sok létjogosultsága, szerintem...
      Hagy mondjak egy egyszerű példát: szerintem alapvető igény egy lánynál, hogy a fiú magasabb legyen nála, és legyen idősebb is. Mert úgy kerek :). De mi van, ha a "tökéletes" férfi jön veled szemben, csak épp alacsonyabb vagy fiatalabb? Máris elvetendő? (Fiúk, adjatok választ, érdekel, ti hogy látjátok!!! :)) Nem tudom, én /pill azt gondolom, hogy ha tetszik az illető és hívő is, akkor biza elég sok "elvárás" a semmibe tud veszni, és ez sztem nem baj.
      Bocsi, ha kicsit elviszem a beszélgetés eddigi fonalát...

      Törlés
    13. Kukkoló,

      táposak? Fizika, szellemi és lelki értelemben. Mondjuk elsősorban a fizikaira gondoltam. Kukkoló, szerinted melyik a fontosabb? Milyen értelemben legyen egy férfi erősebb?
      Zolival egyet értek, hogy részben azért jó gondolkodni olyan dolgokon is, amiből még nincsen része az embernek, mert így is jobban megismerjük önmagunkat. Néha jó, ha az embernek van konkrét elképzelése, de ne ragaszkodjon mereven hozzá. Szerintem.
      Magasság és kor? Ami engem illet, számít. Jobban érzem magam egy olyan lány mellet, aki felnézhet rám :). Jobb esetben a kor együtt jár nem csak a külső, hanem a belső érettséggel is. Rossz, ha férfi érettebb nőt keres és szerintem ott valami bibi van, ha a nő nem látja ezt gondnak. Nehéz. Mi a garancia, hogy a másik felnő? :)
      Sajnos vannak konkrét elképzeléseink és eléggé tudunk hozzá ragaszkodni. Ha az ember olyan személyekben csalódik, akik eltérnek az elképzelttől - ami lehet külső és jellembeli, akkor egyre jobban fog ragaszkodni a korábbi elképzeléshez és lehet egyre nehezebben enged.

      Zoli, nagyon hallgatsz :)

      Törlés
    14. Zoli,

      a mi korosztályunk közül rengetegen vannak úgy, hogy csak sírnak, hogy hát nincs társuk. És csak elfolyik az életük.

      Férfiszemmel:
      Szerintem nagyon fontos az, hogy mit gondolunk a házasságról. Kinek van joga hozzá? Lehet, hogy ez így erős, de önmagában a szexuális vágy és a magány jogossá tesz arra, hogy házasságban akarjak élni? Isten a szexualitást két érett, felelősségteljes embernek szánta, akik készek akár egy jövevény érkezésére! Sajnos a mai világ behatásai miatt nagyon sok férfi tényleg a házasságban látja a szexuális feszültség feloldásának lehetőségét.
      Nem a magunk tulajdona vagyunk! Ameddig az ember nem döbben meg, hogy mennyire követelnénk magunknak, hogy tulajdonképpen önmagunk körül forgunk és hogy Isten arra hív minket, hogy szentül éljünk a jelenvaló világban, addig a szexualitással elkövetett bűnei sem fognak olyan súllyal a vállára nehezedni. Még a fantáziálás és a lopott pillantások sem...

      Személyes meglátásom az, hogy amikor egy férfi komolyan szembenéz önmagával, a szexuális vágyaival és Isten általános akaratával - hogy szentek legyünk!, és komolyan akarja venni, akkor kezdte megalapozni egy boldog élet és egy esetleges boldog házasság alapját! Azért, mert nekünk ebben kell önmagunkat megtagadni. Ha ezt elengedi az ember, hogy márpedig nincsen jogom hozzá, akkor kezd el valódi megoldásokat keresni, Istenhez igazán, teljes szívből közeledni. Mert tényleg szentül - nem a vágyaknak élni, csak úgy lehet, ha az ember teljesen az Úrhoz akar ragaszkodni és vele mély kapcsolatot ápolni. Jézus azt mondja, hogy tagadjuk meg magunkat, ha követni akarjuk. Különben nem vagyunk méltók hozzá... a világ meg arra sarkall, hogy jogod van a szexuális kielégüléshez nem Biblikus formában is.

      Manapság azt harsogják, hogy mihez van jogunk és ez erősen kihat a keresztény gondolkodásra is!

      Te hogy látod ezeket? Szerinted a korosztályunk mennyire veszi ezt mélyen komolyan? Mi a helyzet ezen a téren a korunkbeliekkel?

      Törlés
    15. Ahham: hát, fizikailag mindenképp legyen erősebb, és azt hiszem valahol a lelkiekben is, értsd: tudjon vezetni, döntéseket hozni. A szellemit már nem tudom. Beszélgettem én már olyan kétkezi munkással, aki néhány diplomást felülmúl értelmi szinten. Mondjam azt, h legyünk kb egy szinten?...
      A legyen magasabb és/vagy idősebb témakörhöz: köszi a válaszod, megfontolandó amiket írsz pl az érettség témakörében, ez nyilván alap. A magassághoz egy mai példa: istentiszteleten keresztelő volt, egy házaspár 3. gyerekét keresztelték. Kb 15 éve házasok, és a feleség biza vagy fél fejjel magasabb, mégis láthatóan jól megvannak :).

      Törlés
    16. Hali,

      egy mozgássérült egyetemista sráccal beszélgettem pár napja, nem keresztyén, kereső. Feljött a párkeresés, szexualitás témája is. Említettem Nick Vujicic példáját - akinek az előadására el is ment ez a barátom, mégse tudta, hogy felesége is van a kéz és láb nélkül született Nicknek. Miután elmondtam neki, biztos volt benne, hogy egy másik mozgássérültről van szó. Mikor meglátta a képüket, felröhögött és a monitorra mutatott: "Ez tuti a pénzéért ment hozzá!" :)

      A vonzalom, akár szexuális, akár csak felületesebb vonzalom kiindulhat, de nem alapozódhat a külsőre. Az orgazmus fokozottsága attól függ, mennyire meghitt a pároddal a lelki kapcsolatod, intimitásod, kötődésed, nem pedig hogy hány keze, lába van vagy éppen hány szál haja.
      Persze fontos az első benyomás, de sokkal bölcsebb őszinte barátságra alapozni kapcsolatot mint néhány randira vagy az első benyomásra.

      http://www.disabledlifemedia.com/general/limbless-man-marries-beautiful-woman/

      Törlés
    17. Sziasztok!

      Hallgattam, mert nem érzelmektől mentesen olvasok és írok és most ebben kellett egy kis gondolkodási idő :)

      Ehhez: "a mi korosztályunk közül rengetegen vannak úgy, hogy csak sírnak, hogy hát nincs társuk. És csak elfolyik az életük."
      A várakozásról ezt az írást Marietta is leközölte.
      illetve :
      http://www.youtube.com/watch?v=CMN26y8f0k0&list=PL80DD6DE635C0B31A
      http://www.youtube.com/watch?v=RyJbZpFt96s&list=PL80DD6DE635C0B31A

      A szegedi tesókkal jött elő ez, de szerintem jól passzol a fenti mondatodhoz Ahham. Hogy várjuk el egy lánytól, hogy mellénk álljon, ha mi se tudjuk, hogy merre akarunk menni, csak az érdekel minket hogy legyen valakink és az életünk romokban hever, mert a párkapcsolat bálványát raktuk Isten helyére...
      Teljesen egyetértek ezzel a mondatoddal: "Sajnos a mai világ behatásai miatt nagyon sok férfi tényleg a házasságban látja a szexuális feszültség feloldásának lehetőségét." csak be raknám a férfi szó elé hogy "keresztyén". Egy világi fiú megtalálja a kielégülést a csajában, a discóban, a pornó oldalakon, az élettársában... A házasságban a szex úgymond hab a tortán pici cseresznyével a tetején és nem a házasság célja, de ezt már jól leírtátok előttem.

      Én ezt úgy látom, hogy gatyába kell ráznunk magunkat. Meg kell vizsgálnunk a szívünket, hogy tényleg Isten oltára van-e benne vagy egy bálványé (párkapcsolat, szex, munka, pénz...) (ez volt az egyik vasárnapi istentisztelet üzenete a számomra). Tehát komoly önvizsgálatot kell tartanunk, hogy ahogy te is írtad egy Istent követő és ezáltal boldog életet, házasságot tudjunk élni. Amire bármelyik keresztyén lány azt mondja, hogy én ehhez csatlakozni akarok egy életre. Ez kell hogy legyen a vonzerőnk. Ettől kell tökéletesnek lennünk, az Istennel való kapcsolatunk kell hogy adja biztonságot, amire minden lány vágyik. A legerősebb kőszikla.
      "Mint megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi akinek nincs birodalma az ő lelkén." Péld. 25,28
      Szerintem ez mi bajunk (magamból indulva ki... :( ) Ezzel azt hiszem érintettem a lelki érettség témáját is.
      Sajnos csak egy szűk körről tudok nyilatkozni, de jó látni, hogy te ezeket a dolgokat komolyan veszed és szerintem ha ezeket egy hívő fiú végig gondolja akkor komolyan fogja venni ő is. De látom a síránkozást, a 25+-os táborokat, konferenciákat... remélem hogy csak látszat, hogy mindenki letudja ezekkel a lelki dolgokat ("Istenem én megtettem mindent.") és rohan tovább a világ ösvényén a másik felet hibáztatva...

      A külső dolgokhoz csak annyit, hogy ha Kukkoló már "tökéletesnek" tartasz valakit akkor ezek már nem csak kifogások? Ha valaki tökéletes és hozzád illő akkor mi a baj? :) Nem értem a problémát. Az ember agyalhat hogy igen, ha nálam nagyobb a lány akkor, hogy tudom gondozni ha beteg lesz (emelni, tisztába tenni...) meg persze nekem a barna hajú lányok a gyengéim stb. De szerintem ezek valahogy eltörpülnek amellett ha valaki az Istentől rendelt társam, akit Ő bízott rám. Szóval ha tökéletes akkor felesleges beszélni huszadrangú dolgokról, de ha nincs senki akkor az ember álmodozhat, hogy szerinte mi a jó és még meg is ideologizálhatja :) De gondolkodnunk kell és legyenek elképzeléseink, terveink, főleg azon, hogy mi Isten terve és akarata, de pont emiatt a saját elképzeléseinkhez ne ragaszkodjunk mereven, de már ezt is leírtátok. Csak ismételni tudlak titeket :)

      Isten áldjon titeket!

      Törlés
    18. Micsoda pangás... a héten még benézek :)

      Törlés
    19. Nélküled... :)

      Törlés
    20. Ígértem, hogy benézek, de el vagyok havazva... amúgy első nekifutásra tetszettek a gondolataid Zoli! Röviden :)

      Törlés
  2. Sziasztok,

    először is szeretném megköszönni Kukkoló, hogy megosztottad velünk ezt a bejegyzést! Bevallom nagyon meglepett és nagyon örültem neki, az elmúlt hetekben ugyan erről beszélgetett velem az Úr :) Jó volt más gondolatait olvasni!

    Egyre többször találkozok keresztyének között azzal, hogy az "egyedülállóság kegyelmi ajándéka". Ilyen nincs! Egyáltalán nem Biblikus! Ezzel az Igével szoktak érvelni: "A ki pedig szilárdan áll a szívében és a szükség nem kényszeríti, hatalma pedig van a tulajdon akarata fölött, és azt végezte el szívében, hogy megtartja hajadon leányát, jól cselekszi." 1. Kor 7, 37

    Isten a szeretetét fejezte ki azzal, hogy vágyakat adott nekünk. Nem zsigerelt ki bennünket. Nincs olyan ember, aki ne vágyakkal született volna, élete során miként folytja el őket, vagy él vissza velük, az más kérdés.

    Isten az embert férfiúnak és nőnek teremtette. Ezzel minden emberi lénynek megadta a lehetőséget – persze lehetnek kizáró tényezők, hogy boldoggá tegyen egy ellenkező nemű embert.

    A Szent Lélek ajándéka az önuralom is, ezt minden Krisztusban hívőnek el kell mélyítenie. Azok az emberek, akik lemondtak a házasságról, hogy teljes életükkel Isten Országának munkásai legyenek, nem voltak különbek mint mi, ugyan abban a kegyelemben részesültek! Ők nem voltak nem nélküliek, nem voltak vágy nélküliek. Megtapasztalták azt, hogy az Úrral való kapcsolat öröme minden örömnél beteljesítőbb és mélyebb. Ez nem azt jelenti, hogy minden más örömforrás rossz lenne, vagy bűnös, egyszerűen így döntöttek!!! Szabad akaratuk volt erre!!! Mint nekünk!!!

    Egyre jobban azt látom - főleg a saját életemet nézve, hogy ha szenvedünk a vágyainktól, ha nem bírunk magunkkal, akkor azért mi vagyunk a felelősek. Hogy miért? Mert Isten Krisztusban szabadságra hívott el minket! Azért mert Ő azért jött, hogy ne a vágyainknak és az ösztöneinknek a rabja legyünk! Jogos kérdés, hogy akik szenvednek, azok megtanulták-e valaha azt, hogy nem az tesz boldoggá, ha maradéktalanul és azonnal ki akarom elégíteni a vágyaimat? Megismerték igazán Krisztust? Aki lázadozik és annyira megterheli ez a dolog, az nem szabad! Néha baromi nehéz!

    Nem a vágyainkkal van a gond és nem is az Úrral, egyszerűen tévesen gondolkodunk a nemiségünkről, a házasságról és önmagunkról. Téves elképzelésünk van a boldogságról a beteljesülésről!

    Nem attól lesz férfi a férfi és nő a nő, ha szexuális kapcsolatban élhet, aki egyedülálló, az nem nem nélküli! A nemiség hozzátartozik az identitáshoz, a szex az egyfajta kommunikáció, de nem az egyetlen!

    Valóban gondolkodhatunk úgy is, hogy aki nem él át szexuális beteljesülést, az lemarad valamiről. Ez igaz. De, az élet több ennél! Az érti ezt meg, aki minél inkább beteljesedik az Úrral való kapcsolatban, amikor átéli, hogy a valakihez tartozás vágyát egyedül az Úr tudja maradéktalanul és mélységesen kielégíteni!

    Ha valaki önként lemond a házasságról az szerintetek mikor kedves Istennek? Ha mondjuk undorodik a házasságtól, vagy mondjuk szerelmi csalódása érte? Esetleg utálja, gyűlöli a férfiakat, mert erőszak áldozata lett? Valóban áldozatot hoz az Úrnak?
    Isten az Ószövetség népétől megkövetelte, hogy csak teljes és ép legyen az áldozati állat! Hát ez az amiben az Úr gyönyörködik, ha mi felfogjuk mit is kaphatnánk a házassággal, szerelemmel és szexualitással, de ezt letesszük az Úr elé!

    Ez nem egyenlő az elfolytassál, a lemondással, egyszerűen van úgy, hogy hiába szeretnénk, de nem élhetünk ezekkel. Addig is Istenért akarunk élni, még ha esetleg elszomorodunk is.

    A hívő ember kegyelemből él! Akár egyedülálló, akár házas, kegyelemre van szüksége ahhoz, hogy minden élethelyzetben Isten dicsőségére tudjon élni! Nincs külön kegyelem erre is, meg arra is. Kegyelem van :) És rajtunk múlik, hogy élünk-e vele, vagy megkeseredünk!!!

    Ameddig tanulsz, addig van ajándékod az egyedülállóságra? Ha fiatalon megözvegyülsz, akkor szintén kapod ezt az ajándékot? :)
    Meg kell tanulnunk egyedülállóként is Istent dicsőítve élni!!! Nem visszaélni, hanem élni! Hát ez a titka!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát őm... kerülhet az ember nagy válságba még akkor is, ha odaszánt életű hívő!

      Hadd ajánljak egy könyvet:
      Egyedül...?!
      Válasz Krisztust követni akaró férjhez nem ment lányok néhány égető kérdésére.

      Tóth Eszter

      (Evangéliumi kiadó)

      Törlés
    2. Tetszik amit írsz, Ahham :).

      Törlés
    3. Én is csak csatlakozni tudok. :)

      Törlés
  3. Sokszor hallottam már azt, hogy a Biblia keveset beszél arról, hogy hogyan találhat az ember társat és hogyan is működik ez a hívő életében. Látszólag semmi köze az egyedülállóság témaköréhez, de egyedülállóként javasolt mégis meglátni és megérteni ezeket :)

    Szerintetek Salamon nem volt elég bölcs? Isten nem adott neki elég nagy bölcsességet, hogy ezt a titkot megfejtse? :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig tudta Salamon :)
      "A ház a marha atyától való örökség, az Úrtól van pedig az értelmes feleség."

      És én is így látom. Én megszakadhatok akkor se tudok elcsábítani egy lányt sem, csak Istenen múlik, hogy valakinek kellek-e. De itt már picit beleszaladok az ember felelőssége és Isten szuverenitása témába és azt szerintem felesleges bolygatni. Azt ami rajtam múlik meg kell tennem! Szerintem mi bonyolítjuk túl a kérdést az álmainkkal, elvárásainkkal. A bizonyságtételek alapján pofon egyszerű a dolog: két ember megismerkedik és összeházasodnak, ennek a helye pedig egy keresztyén közösség :) Tehát ha nem jársz gyülibe gyorsan szerezz egyet :)

      Törlés
    2. Ami lemaradt: Péld. 18,22 és 19,14

      Törlés
  4. Sziasztok!

    Csak bátorítani akarlak titeket fiúk, hogy csodálatos az, hogy Istent ilyen mélységesen keresitek ezen a területen. Isten pedig hűséges, és megválaszolja a kérdéseiteket, és felnevel mindannyiunkat a férj/feleség szerepre is.
    De tényleg nem a házasság a végcél, ha Istenben van a beteljesedésünk, akkor maga a Jézusban való identitásunk és az Atya szolgálata az életünk, akár házasok vagyunk, akár egyedül vagyunk.
    Erre amúgy én is az elmúlt napokban, hetekben jöttem rá...Hiába vagyok már évek óta keresztény... Szóval folyamatban vagyunk, és Jézus be fogja fejezni a munkát, amit elkezdett bennünk :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Üdv a Blogon Tündi és köszönjük a bátorító hozzászólást!!!

      Törlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.